Sziasztok
Most suliban vagyok, onnan írok, Mikulás alkalmából lehet netezni. Végre valamiért jó is ez az ünnep. Utálom a Mikulás ünnepet, semmi értelmét nem látom. És most valahogy a karácsonyt is kezdem meg utálni.
Mert már nem lesz ugyan az, soha többé.
Nem nagyon tudok mit írni, hiányzik apu, és mikor rágondolok legszívesebben én is meg halnék és mennék utána. Észre kellett hogy vegyem, hogy rossz nélküle. Nagyon sokat beszélgetem vele mindig, fel hívtam ahogy kiléptem a suli kapuján, mindig mondta hogy ép arra gondolt hogy hogyhogy nem hívtam még.
Mindig is próbálkoztam hogy valami olyat csináljak ami végett ő büszke lehet rám. Történeteket írtam, rajzoltam és annyira örültem mikor meg mutathattam neki a munkáimat.
Idézem egyik kedvenc számomat, amit most is ép hallgatok.
"Ha egyet kérhetnék, az nem lenne más: csak add most vissza őt had érezem át. az illatát"
És akkor ajánlanám is ezt a számot hallgassátok meg, csoda szép, bár itt a nagymama haláláról van szó, számomra még is apura értetődő. :
Remélem minnél előbb lesz vége a mai napnak, haza akarok már menni. Majd otthon még írok lehet.
Adig is sziasztok.
Szia Iza. Én tudom, hogy te most épp min mész át, és hidd el idővel könnyebb lesz, nem tudom azt mondani, hogy teljesen el fog múlni, de könnyebb lesz. Nagyon sajnálom, ami történt, de ahogy te is leírtad, egy jobb helyen van, és hidd el, hogy nem ment el örökre, hisz a szívedben tovább él.
VálaszTörlés